Telihold volt. Az utcán végigsüvített a hideg novemberi szél. Vacogva húztam összébb a kabátomat és szaporábbra vettem lépteim. Az utcai lámpák fénye haloványan pislákoltak ezen az elhagyatott utcán. Ebben a késői órában már jóformán senki nem járt erre.

-         Nekem is pont most kell haza indulnom-gondoltam.

 Az égből lassan ereszkedett le a köd, majd egyre sűrűbbé vált. Az orromig se láttam.

-         Fantasztikus-hallottam saját hangom.

 Bekapcsoltam a zenelejátszóm, és elindítottam a   kedvenc számomat ,így egy kicsit megnyugodtam. Épp a  temető mellett haladtam el mikor  hirtelen  elsuhant egy fekete árny pár méterrel előttem. Rémülten kapkodtam levegőért.

Nem akartam teljesen bepánikolni és mint egy őrült halálra váltan ordítozni, így csak futásnak eredtem. Átugrottam az árkot, átvágtam a bozótos, fás területen, hogy levágjam az utat. Abban a pillanatban  mély, veszedelmes morgás hallatszott a hátam mögül. Rohantam ahogy csak a lábam bírta, de már késő volt. A szörnyeteg rámvetette magát és a húsomba mart. Kiáltani próbáltam  de csak a halk nyöszörgésem halottam  a fájdalomtól. Elvesztettem az egyensúlyom és egyenesen arra az egyszem kőre estem ami ott árválkodott a fűcsomók között.  Az én csodálados szerencsémnek köszönhetően  a fejemmel ütköztem neki.

Még hallottam egy utolsó morgást és a madarak csicsergését miközben a fejem felet repdestek az AFI legújabb számára. Végül  elsötétült minden és Narniában találtam magam a kezdetek kezdetekor ,mikor még  sötétség honolt e vidéken.

                                                             II.

         Kinyitottam a szemem. Nem tudtam hol vagyok  és miért fekszem itt. Egy perc múlva már minden eszembe jutott. Felültem. Mikor körülnéztem örömmel nyugtáztam, hogy már jelentősen feloszlott a köd .Annak a szörnyetegnek szerencsére már hűlt helye volt. Elővettem a telefonom. A kijelző fénye bágyadtan világította meg a közeli faágakat. Ránéztem az órára: kb.10 perce fekhettem itt.  Egy szempillantás alatt felálltam, de azon nyomban megbántam. Ahogy felkeltem a földről  erős, szúró fájdalmat éreztem a vállamban és felszisszentem. Megtapogattam a fájdalom forrását és szomorúan tapasztaltam, hogy a legjobb dzsekim már nemigen fogom  felvenni, ugyanis szanaszét volt szakadva. A fejem is sajgott, ahol a kő megsimogatott. Ez nem volt az én napom. 

        Nem volt kedvem, se erőm már szaladni, de hamar haza akartam érni, hogy biztonságban érezhessem magam és vehessek egy jó meleg fürdőt. A csontjaim már teljesen átfagytak míg itt feküdtem. Erőt vettem magamon és nekiiramodtam a sötét éjszakában.

                                                            III.

Mikor hazaértem, anya  már az ajtóban várt. Pont ez kellett nekem. Másra se vágytam, minthogy a jó meleg ágyban tudhassam magam.

-         Te meg hol jártál?- mondta és becsukta maga mögött az ajtót.- És mi a frász  történt a fejeddel?

-         Ööö…erre arra -próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. Kevés sikerrel. -Szaladtam haza és megbotlottam. Bevertem a fejem. Ennyi. Majd holnap megbeszéljük, de most  nagyon fáradt vagyok anya.

Gyorsan bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. Még hallottam, amint magyaráz valamit de  már nem értettem.  Szerencsére nem vette észre a dzsekimen a  „hibákat”. Levettem magamról a többi szakadt ronggyal  együtt és elrejtettem  a szobám egyik kis zugában. Nem akartam hogy meglássák , mert az csak újabb magyarázkodásokat kíván.

      Tíz perc múlva már a forró vizet éreztem, ahogy végigfolyik az arcomon. Szörnyen égette a sebeimet, de nem zavart. Jó ideig áztattam volna még magam a vízben de  már nagyon kimerültem. Nagy nehezen kikászálódtam a kádból. A tükörben szemügyre vettem a sebeimet. Nem volt valami szép látvány. Különösen  az ami a hátamon volt. Hosszú karomnyomok futottak végig a vállam tetejétől a lapockám aljáig. Szerencsére nem voltak túl mélyek. Megtettem a szükséges óvintézkedéseket a sebemet illetően és  visszamentem a szobámba.

        Még elalvás előtt végiggondoltam az elmúlt 1-2 óra eseményeit. Fél óra múlva már  ismét  Narniában találtam magam.

        Csupán egy kérdés nem hagyott nyugodni: mi vagy ki volt az a sötét alak?

  Nos, erre nemsokára választ is kaptam.

      IV.

     Másnap korán ébredtem. Hétvégén általában sokáig alszom, de most nem bírtam tovább, így  7-kor  felpattantam az ágyból. A szüleim már elmentek dolgozni és magam maradtam a házban. Átöltöztem, csináltam egy jó meleg teát és megreggeliztem. Úgy döntöttem, hogy  elmegyek Timihez, a barátnőmhöz. Már épp indultam volna a dzsekimért, mikor eszembe jutott, hogy mi történt vele tegnap. Sóhajtottam, majd elindultam egy másik kabát felkutatására a szekrényemben. Megszólalt a csengő. „Ki lehet ez ilyenkor? - fordult meg a fejemben a gondolat.” Kinéztem az ajtón és csodák csodájára Timi állt a kapuban.

-         Hát te mit keresel itt ilyenkor?- mondtam.

-         Neked is szia! Köszönöm   a  szeretetteljes fogadtatást.

-         Bocsi, csak meglepődtem, hogy: Te? Ilyen korán?

-         Úgy gondoltam ma korán eljövök hozzád , hogy kirugdossalak az ágyból.- megrázta a kilincset – Beengedsz végre vagy örök életemre itt ácsorogjak?

-         Máris kinyitom! – válaszoltam.

Nem számítottam arra , hogy ő az, de örültem hogy itt van. Kiléptem a házból s a nap világított rám, mint  valami égi reflektor. Eleinte szinte megvakított a fénye, viszont egy kis idő múlva már megszokta a szemem. Timi a kapunál  türelmetlenül toporgott. Mikor rám nézett  kikerekedett szemekkel azon nyomban  tudtam mit fog mondani.

-         Veled meg mi történt? – lépett be a kapun.

-         Csak elestem és bevertem a fejem. Ennyi az egész. Nem vészes.- a földet bámultam miközben megtapogattam a homlokomon lévő sebet.

Hitetlenkedve néztem vissza a barátnőmre. A sebem jelentősen kisebb lett tegnap este óta.

Este még egy óriási nagy  seb éktelenkedett a fejemen, ma  már szinte teljesen begyógyult.

      Timinek még ez is sok lehetett. Meglepően tapasztaltam hogy a hátamon lévő seb se fáj már.

A barátnőm kérdőn nézett rám.

   -   Mi a gond?- kérdezte.

   -   Semmi.- láttam, hogy még  mindig furán néz. – Egész jól gyógyul- mosolyogtam rá.

   -   Akkor jó, mert már kezdtem aggódni.

   -   Szerintem jobb ha most bemegyünk. Kezdek fázni. És….Timi…..

   -   Tessék?

   -    A kutyaszarban állsz.

   -    Mi…a …- nézett le a talpára. – Kösz jó vicc! Ezt még visszakapod!

Mikor felnézett hűlt helyem látta. Röhögve szaladtam a házba.

                                                             V.

Odabent a meleg szoba várt minket. Letelepedtünk az ágyamra és csendben ültünk míg végül én törtem meg a csendet.

-         Megkínálhatom egy csésze dardzsiling teával, asszonyom?- mondtam komolyan pofát vágva.

-         Igen, az jó lenne- nevetett. Kezébe vette a távirányítót és bekapcsolta  Tv-t.

Miközben a teát csináltam  azon gondolkodtam elmondjam-e neki a tegnap este történteket.

A  végeredmény magától értetődő volt: lesz ami lesz, elmondom. Vissza mentem a szobába és vettem egy mély levegőt.

   -     Timi, valamit el kell mondanom- kikapcsoltam a Tv-t, erre ő mérgesen nézett rám, mert épp a kedvenc műsora ment- nagyon fontos.

   -     Oké. Hallgatlak